Na jó, mégis csak elmentem ma az iskolába, a szüleim könnyen meggyőztek. Elmondták, hogy minden kezdet nehéz, és biztosan minden sokkal jobb lesz a második napon - én pedig elhittem, hiszen soha nem hazudtak nekem. És tudjátok mit? Nagyon jó döntés volt! Persze, nem indult valami fényesen ez a nap, mivel minden órán én feleltem - első vagyok a névsorban, ugye...-, a gyakorlati tárgyakról pedig kiderült, hogy abszolút nem mennek. A szünetek is rémesek voltak, bár a legtöbb kötekedőt leráztam, Vercelt nem tudtam. Sarokba szorított, a jeges földre lökött és nem engedett felkelni, mindenki nevetett rajtam.
Aztán hirtelen megjelent egy vírus, aki fél kézzel kiütötte Vercelt. Hamar kiderült az is, hogy lány - bár ez eléggé meglepett -, nem beszél valami sokat, de egészen jófej, és Verikának hívják. Hálából írtam róla egy verset, bár nem lett tökéletes. Hazafelé együtt ültünk a buszon - végre lett egy barátom!
Aztán hirtelen megjelent egy vírus, aki fél kézzel kiütötte Vercelt. Hamar kiderült az is, hogy lány - bár ez eléggé meglepett -, nem beszél valami sokat, de egészen jófej, és Verikának hívják. Hálából írtam róla egy verset, bár nem lett tökéletes. Hazafelé együtt ültünk a buszon - végre lett egy barátom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése