Fejlődés

Fájó végtagokkal ébredtem a tegnapi munka miatt, de azt hiszem, ez jó, máris érzem, hogy erősebb lettem. Ha erősebbek az izmaim, könnyebben le tudom győzni Vercelt, amikor arra kerül a sor. Mikor ezt elmondtam Verikának, nagyon lelkes volt, azt mondta, bármikor mehetek hozzájuk segíteni az adathalászatban. Ma viszont ő látogatott meg engem, hogy gyakoroljuk a verekedést. Azt hiszem, egész jól ment, egyszer már majdnem eltaláltam, mielőtt kiütött volna. Úgy érzem, van remény arra, hogy egyszer majd meg tudjam védeni magamat, és ezt a legjobb barátomnak köszönhetem. 

A hírfolyam partján

A mai nap - szerencsére - eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy Verika meghívott magukhoz délutánra. Egymás mellett ültünk a buszon, és ezúttal én is a hírfolyam partján szálltam le. Elég sok időt vett igénybe, mire Verika bemutatott a szüleinek és mind a nyolcszázhuszonhét testvérének. Sajnos nem tudtam mindegyikük nevét megjegyezni, pedig nagyon erősen koncentráltam. Verika szülei kicsi furcsán viselkedtek velem, ugyanis mikor a gyerekek elindultak dolgozni, engem is utánuk küldtek. Verika azt mondta, annyi gyerekük van, hogy már maguk sem ismerik fel őket,  eggyel több igazán nem számít, szóval most már én is a családjuk tagja vagyok. Az adathalászat, mint kiderült, nem könnyű munka, mire este hazaértem, a karjaim úgy remegtek, mint a kocsonya. De nem bánom, mert nagyon jól éreztem magam!